12. fejezet - Minden darabokra hullik.

Sziasztok:)) Megszületett a döntésem... Bár egyetlen egy ember volt aki kommentelt hogy ne hagyjam abba... Talán túlságosan is a szívemhez nőtt ez a blog és hálás vagyok annak a kevés olvasómnak aki támogat szóval tartozom nektek annyival hogy legalább amig 1 ember olvassa nem fogom abba hagyni! :) <3 Tehát megérkeztem a 12. fejezettel... komment határt úgydöntöttem nem szabok csak ha tetszik akkor kérlek jelezd <3 akár a lap legalján a szavazásban vagy itt kommentben :) Most abba hagyom a rizsálást, remélem tetszeni fog jó olvasást <3 

Eltelt még egy hét és az idő vészesen fogyott. Kevés időm maradt rá hogy kibéküljek Harryvel meséljek neki apáról, kicsikarjam belőle a pénzt és minden újra a régi lehessen. Hogy apa visszaköltözzön a házba és minden reggel a nyugtató ölelésével várjon lent a konyhában. Hogy visszatérjenek a régi taco péntekek és a pizza szerdák. A mindig kudarcba torkollott főzési próbálkozások és a kaja csaták. Ez a sok szép emlék újra jelen lehetne, igaz lehetne és nem csak álmodoznék róla hogy visszatér. De annak rendje szerint elbasztam a dolgot. Próbáltam keresni Harryt. Többször is. Első alkalommal vette csak föl.. Mostmár tudod hogy egyszerűen bele kellett volna nyögnöm a telefonba hogy én is szeretem őt.. de ehelyett a nagy agyammal elkezdtem magyarázni hogy "csak lesokkolt meg nem tudtam mit reagálni..." stb. Amire válaszul azt kaptam hogy úriember módjára lenyomta a telefont. Azóta nem veszi fel. El kéne mennem hozzá. De miért is nyitná ki az ajtót? Meglátja hogy én vagyok és rám csapja. Éppen ezért feleslegesnek tartom.. Eltelt ez a nap is szar vígjátékok és beteg horrorfilmek bámulásával kitöltve, közben pedig egyik tál popcorn után jött a másik..
Mikor már kifogytam az általam legalább százszor látott filmekből átkapcsoltam a híradóra. Mindenféle baleset meg ámokfutás hírét zengte az unszimpatikus bemondó nő, akit sokkal inkább az óriási melléért tartottak mintsem a beszédképességei miatt. Nemis igazán figyeltem oda de amikor meghalottam egy szót "one direction" felkaptam a fejem.
Ilyedten bámultam a tv-ben Louist, aki éppen egy tömegen próbált áttörniés a riporterek felé repített kérdéseire csak egyre keserűbarckifejezésre váltott.  Felhangosítottam a csatornát és leblokkolva néztem.
-Mit érzel most?!
- Szerinted megfogjátok találni??
- Van ötleted hogy miért tűnt el?
- Harry nélkül is folytatódik a banda?
Merven bámultam a képernyőre és nem bírtam felfogni hogy miről van szó. Nem bírtam és talán nem is akartam. Csak próbáltam visszatartani a könnyeim. Nincs Harry, nincs szívműtét. Most elértem arra a pontra hogy tényleg nem érdekelt az a szerencsétlen,hogy merre bóklászik a nagyvárosban. Volt pár pillanatom az utóbbi időben amikor elgyengültem és azt hittem hogy érzek valamit. De most teljesen hidegen hagyott a göndör nyálgép. Csak apukám érdekelt és a vészesen fogyó idő. Miután letöröltem pár kibuggyant könnycseppemet rögtön gondolkozni kezdtem. Már nem érdekelt hogy hogyan, de meg akartam szerezni a pénzt. Elérkezett az a pillanat amitől kezdve bármire képes vagyok csak hogy megmentsem.

**
Óvatosan és a lehető legkevésbé feltűnően a kabátom alá rejtettem majd kiiszkoltam a boltból. A hideg utcákon alig voltak emberek. Haza felé sétálgattam és a terv tökéletesítésén agyaltam.. Hmm.. Még ma este meg kell tennem. És utána? Meglesz a pénz.. De hova viszem? Hogy adom oda a dokinak? Számomra egészen világos volt hogy engem ezek után börtönbe visznek. Nem érdekel. Voltam már, kibírom még egyszer.. Akkor is ha ezért legalább 5 évet fogok kapni. Csak apát kell megmentenem.

*Harry szemszöge*

A házam tetőteraszán ücsörögtem.  telefonomon néztem a híreket hogy mindenki keres és egyik hülyének se jutott eszébe itt megnézni. Nem érdekelt. Nem kell nekem a one direction. Már rég nem szeretem ezt csinálni. Városról városra járni, mindenhol ugyanazok a sikítozó rajongók. Egytől egyig ugyan olyan picsa. Nem kell se a gazdagság se a hírnév. Elegem van a rengeteg riporterből és a rajongók tömegétől, ahogy nem lehet eljutni egy boltba se cska több óra alat, ha átverekedem magam a visítozó tömegen. Nem tudom melyik szó illik jobban rájuk, a szánalmas vagy a szociopata, de egészen biztos hogy egyik sem komplett. A zenénket már én magam sem szeretem.. Nekik mi jön be rajta?? Egyszerűen normális akartam lenni. Az elmúlt pár napban amit az utcákon bolyongva töltöttem kapucnival a fejemen sikerült beszereznem drogot. Most egy kicsit bánom hogy kipróbáltam.. Mert nem bírok vele leállni, de így jártam. És azt hiszem valamilyen értelemben örülök neki hogy így alakult az életem. Már Hayleyt is sikeresen kivertem a fejemből.. fogjuk rá. Talán a sok LSD-től és cigitől annyira homályos az elmém hogy nem tudok rá gondolni. De nembaj. A telefonomon a híreket böngésztem és vártam a válasz SMS-t a "rendelésemre" az én kis titkos beszerzőmtől. Hmm.. Néha vissza gondolok, hogy mi lett volna, ha nem ismerem meg Hayleyt. Egyrészt szeretném a munkám, nem lennék a hallucinogén drogok függője és most nem cigarettával a számban ülnék a tetőteraszomon talpig feketében. Viszont a jó oldala.. huhh azt hiszem csak rossz sült ki ebből a találkozásból. De az utcákon bolyongva töltött hetek alatt próbálkoztam a falramászós fura sporttal. Annyira  elképesztőnek találtam ahogy ugrabugrálva pattognak házról házra annyira magabiztosan több tíz méteres magasságokban is. keresgéltem a neten éselszántan próbálkoztam. Pár dologban előnyöm volt hiszen magas vagyok és én voltam a legjobb magas és hosszútáv ugró a suliban. A szaltó és az egyéb hasonló bigyók is megvoltak már.. Nagyon bejön ez a sport. Szóval végülis de. Van pozitívuma is annak hogy az a kurva összetörte a szívem. Fhúú ez de nyálasa hangzik. De ez az igazság.. De már nem is érdekel. A főbb hírek között kutakodtam amikor hirtelen bevillant a képernyőn a ismerős arc. Az a mosoly és azok a virító vörös fürtök. Vissza lapozgattam a képhez és megnyitottam a cikket.

A 17 éves lány bankot rabolt. A rendőrség még keresi. 

The end ??:(

sziasztok. nem résszel jelentkezem és a szomorú hír az hogy már nem is fogok többé. Ez volt a kedvenc blogom amit írtam. És közel áll a szívemhez. Már az egész történetet kitaláltam előre. És úgy gondolom hogy nem lett volna szar. De nem fogom tovább írni. Két okból... Az egyik hogy folyton új blog ötleteim vannak amibe vakmerően bele is vágok és csak írok és írok és írok és a végén feltűnik (mint most) hogy már 8 blogba kezdtem bele de egyikbe se tudok gyakran fejezetet hozni, max. havonta. és kezdtem elveszíteni az olvasóimat a régebbi blogjaimon is.
És a másik ami talán a nyomósabb ok hogy nincs meg az inspiráció. Hogy azt érezzem hogy van kinek írnom.. Néha kapok 1 vagy két kommentet és nekik köszönöm szépen a támogatást, de próbáljatok megérteni! Amikor választanom kellett hogy melyik blogjaimat töröljem akkor bennem volt hogy ahol több  komment és a feliratkozó azt inkább ne, mert lehet hogy néhány embert zavarna..

Még nem vagyok egészen biztos a döntésemben.. Azért írtam ezt most ki mert szeretném ha azok akik szeretik  blogot és nem akarják hogy abbahagyjam ide kommentelnének bármit! akár egyetlen pontot vagy szivecskét vagy bármit csak hagyjatok magatok után nyomot!! 1 hét múlva meglátom hogy melyik blogjaim kerülnek majd törlésre... és a döntés most csak az ez a bejegyzés alatt látható kommentek számától fog függeni.
És köszönöm azoknak akik eddig mellettem voltak <3 imádlak titeket :) <3

11. Fejezet - I miss him? ._.

Sziasztok :) <3 sok késés után megérkeztem. nem fogom még egyszer mondani hogy bocsi,,mivel megetettem a közérdekű közleményben:DDD de nem ártana. mert igazai seggarc vagyok hogy nem hoztam részt :// csak bonyolult és sűrű most nekem ez a nyár :) de megérkeztem és ez a lényeg. nagyon örülnék a komiknak.. szóval olyan 3-4 lenne most a határ. viszont előre szólok hogy csak 25.-e után hozok majd sajnos részt és remélem nem vesztem el minden olvasómat emiatt... csak elutazunk horvátországba és ott nem lesz net, utána meg gólyatábor.  És bocsi hogy rövid rész.. csak kevés az idő :////  Remélem azért tetszik és tessék komizni !!! <3 jó olvasást :*

Harry nagy nehezen a szájához emelete a bélyeget, majd bekapta azt. Pár másodperc múlva vihogásba kezdett, majd a földre feküdt és csak mosolygott. Lecsukta a szemeit és elégedetten mosolygott. Több órán át figyeltem, amíg a drog hatása tartott. Néha kicsit könnyezett, aztán ismét nevett majd motyogott. Csak a szokásos. Én türelmesen vártam, hogy vége legyen. Már 6 órája figyeltem. A végén azt vettem észre, hogy elaludt. Elaludt? Na ez is furcsa. Mindegy, legalább mire felébred teljesen magánál lesz és bevallhatja, hogy igenis jó volt. Diadal ittasan elmosolyodtam, majd betakartam és kimentem a tv-t bámulni. Nem is tudom hány órán át néztem a tv-t. Bár igazából nem néztem, csak hangaláfestésnek ment, hogy ne teljes csöndben unatkozzak a nappaliban. Lépteket hallottam, ezért a zaj irányába fordítottam a fejem.
- Jó reggelt. - nevettem Harryre.
- Szia. - köszönt vissza és hajába túrt.
- Na?
- Mi na? - nevetett ő is.
- Milyen volt? Őszintén!!
- Hát.. - itt megakadt és nem folytatta tovább.
- Őszintén Harry. Nem hazudunk egymásnak.
- Nem volt rossz. - sütötte le a szemét.
- Ennyi? - húztam fel a szemöldököm. Ezt egy hosszabb csend követte.
- Hát mondhatni elképesztő volt..  - vallotta be és egy kicsit tétovázott a folytatás előtt - Én.. Én repültem. Olyan világban jártam amit elképzelni se tudnék és minden gondomat elfelejtettem. Elképesztő volt. Most már úgy érzem hogy mindig ha rossz passzban vagyok, erre lesz szükségem, hogy feldobjon kicsit.
- Vigyázz Harry, így kezdődik a függőség. - húztam el a számat.
- Nyugi, nem leszek függő
- Te tudod. A fogadást viszont én nyertem, úgyhogy parkourozni fogunk. muhahahahahahaha - nevettem ördögien.
- De nem értem, hogy hogyan tervezted hogy házakra másszak fel begipszelt kézzel.
- Megoldjuk - kacsintottam rá.
- Neked se menne fél kézzel, pedig te profi vagy.
- Fogadunk most is? - nevettem.
- Nem. elég a fogadásból.
- oké - nevettem.
- Nem lehetne valami más a nyereményed? - nézett rám kiskutya szemekkel - mondjuk valami nem életveszélyes - tette hozzá nevetve.
- áh mindegy hagyjuk a fogadást. - adtam be a derekam. -nekem épp elég a tudat hogy igazam van - nyújtottam rá a nyelvem.
- Ne csináld mert leharapom - fenyegetett meg röhögve.
- Na azt próbáld meg Styles - kacsintottam rá, de a következő pillanatban ajkait már rá is tapasztotta az enyémre és vad csókcsatába kezdtünk. Bele mosolygott csókunkba amikor a kezemet fürtjei közé vezettem. Levegő hiánya miatt kicsit felemelkedett és elváltunk. Halkan lihegve néztünk egymás szemébe. Végig simított az arcomon. Újra felém hajolt egy csókért, de ajkaink nem értek össze. Csupán milliméterek választottak el minket. Lehunytam a szemem és vártam a felemelő pillanatot amikor végre megérzem a csókja édes izét.
- Szeretlek Hayley - motyogta mire a szemeim kipattantak a meglepettségtől. Várta a válaszom... Nem is értem mért nem vágtam rá hogy én is... Hiszen ezzel akár tönkre tehetem az esélyem rra hogy megmentsem apát. De egyszerűen nem tudtam megszólalni. Türelmesen várt hogy mondjak valamit én pedig lefagyva feküdtem alatta. Az ajkain húzódó mosoly egyre inkább kezdett eltűnni és a szemeiben csalódás tükröződött. Még várt egy kicsit én meg csak bámultam rá.
-Mennem kéne. - hebegte és lemászott rólam, sóhajtott, majd szó nélkül kisétált az ajtón.
Egyedül maradtam. Furcsa mód nem az járt a fejemben hogy most sétált ki a pénzforrás az ajtómon és talán soha nem jön vissza. Csak néztem az ajtót ami becsapódott és ő eltűnt a szemem elől. Nem akartam rá gondolni... De nem ment. Minden erőmmel rajta voltam hogy kiverjem a fejemből, ezért benyomtam a tévét és bámulni kezdtem. Napok teltek el így a tv előtt fekve nutellába fojtva a bánatom.. És lassan tudatosulni kezdett bennem hogy hiányzik. Akárhányszor eszembe jutott ez a gondolat megráztam a fejem és magam kezdtem pofozgatni. nem hiányozhat. Hiszen nem is jelent nekem semmit! Az arcomra szorítottam egy párnát és beleordítottam. Könnyek szöktek a szemembe és nem értettem hogy mi ez az érzés. A kurva életbe már! Nem kedvelhetem meg!

közérdekű közlemény :/

sziasztok <3 ezer bocsánat hogy nem jelentkezem az új résszel.. de ennek az oka az, hogy el vagyunk utazva plusz beteg is vagyok.... szóval elég kevés időm van kedd este megyek haza szóval legjobb esetben szerdán tudok részt hozni.... nagyon sajnálom és remélem még nem felejtettetek el, annak ellenére se hogy már majdnem 1 hónapja nem aktívkodom.. :'( és köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogom, nagyon sokat jelentetek nekem <3

és egy pici engesztelés képpen egy régi de csodás kép a srácokról <3 :') enjoy it ;)

blogversenyre jelentkeztem! ÉS 10. fejezet :) - fogadás

sziasztok :D hát nem jött komi... De nem is számítottam másra egy alig 15 soros szar lapos rész után. De éppen ezért most hozom a következőt gyorsan, ez hosszabb lesz és kicsit talán érdekesebb is. :) Most 2 komival is megelégszem :DD jó olvasást :* Remélem tetszik ;) Jajaja és jelentkeztem egy blogversenyre: http://kerjkritikattolunk.blogspot.hu/  <--itt :D

 Még két napot ültem otthon, a megoldáson gondolkozva. Természetesen semmire nem jutottam. Feladtam. Szokás szerint semmit tettem a kanapén fekve. Hirtelen csöngettek. Feltápászkodtam és megfogadtam magamban, hogyha megint Louis az akkor elküldöm. Kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre Harry állt ott. Piros szemekkel, öltönyben és egy csokornyi vörös rózsával.
- Szia Hayley. - köszönt félve és a földet fürkészte.
- Hello. Miért csíptedígy ki magad? - mosolyogtam rá.
- Hát én csak.... Mert. ahhj. - próbált mondani valamit és az arcára pír kúszott. Majd megköszörülte a torkát és kínosan elmosolyodott - Hiányzol.... Ennyi. És nem érdekel hogy mit tettél vagy nem tettél a múltban, csak az számít hogy nagyon kedvellek és  szeretném ha minden a régi lenne.
Elmosolyodtam.
- Ezt a beszédet begyakoroltad a tükör előtt állva? _ nevettem.
- Nem... na jó de - nevetett velem ő is.
- Akkor minden a régi? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Remélem.
- Gyere be - modtam és kezénél fogva behúztam a szobába.
- De azért szeretném ha ezt megbeszélnénk. - mondta.
- Hogy érted?
- Hogy ne hagyjuk ezt a témát ennyiben.
Kérdő tekintettel néztem rá. ezért folytatta.
- Már nem drogozol, ugye? - kérdezte.
- Nem. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Hazudsz. - jelentette ki.
- Miből gondolod?
- Csak látom a szemedben hogy hazudsz.
- Fura vagy - nevettem.
- Ebből most ne csinálj viccet. Az életeddel játszol.
- Nem olyan szörnyű mint azt te hiszed.
- De. Biztos vagyok benne hogy még rosszabb, mint ahogy azt én gondolom.
- Hülye vagy. - nevettem fel.
- Fogadjunk! - kiáltott fel.
-Komolyan? - húztam föl a szemöldököm.
- Igen. Kipróbálom egyetlen egyszer és majd megmondom, hogy jó-e. - vigyorgott.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet - húztam el a számat.
- Dehogyisnem!
- Függő lehetsz...
- Nem leszek. Akaraterő és kibírom, hogy ne csináljam többet.
- Persze. Én is így voltam vele...
- Na akkor fogadunk?
- Mit kapok ha győzök? - húztam fel a szemöldököm.
- Megpofozhatsz. - vigyorgott.
- Annak nincs értelme.. Azt így is megteszem - kacsintottam rá és egy nem túl erős pofont adtam az arcára.
- Kiakasztasz. - jelentette ki, miközben sajgó arcát fogta.
- Ez a cél - kacsintottam ismét.
- Akkor mit kérsz ha nyersz?
- Nem tudom. Ötletem sincs...
- Viszont ha én nyerek és tényleg nem jó, akkor.. ööhhm mondjuk. ... ahj ez nehéz - nevetett.
- Megvan! - kiáltottam fel. - Ha én nyerek akkor megtaníthatlak parkourozni.
- El van törve a kezem.
- Leszarom - kacsintottam megint. - Na de te mit kérsz ha nyernél, bár úgysem fogsz?
- leszopsz - jelentette ki halál komoly fejjel, majd kitört belőle a röhögés és ezzel egyidőben belőlem is.
- beteg, perverz állat - nevettem.
- oké, bocsi. Csak ez.. Ez most csak úgy jött.
- Oké - mondtam, még mindig nevetve. - Na szóval? Te mit kérsz, ha nyersz?
- Énekelni fogsz- nevetett.
- Nem. Én nem éneklek. Szar hangom van és nem éneklek.
- de. Ha nyerek és tényleg nem tetszik a drogozás, akkor elénekelsz pár one direction számot.
- De úgyse nyersz úgyhogy nekem mindegy.
- Áll az alku - nyújtott kezet, amit el is fogadtam.
- Na akkor gyere. - mosolyogtam rá.
Bementem a szobába, elő vettem a kis dobozkát és a bélyeget a kezébe nyomtam.
- Hajrá.
Lassan a szája felé kezdte emelni és közben nagyot nyelt, remegett és izzadt. Ennyire nem akarja?

9.fejezet - fura beszélgetés

Sziasztok! A helyzet az hogy éppen nagyon durva ihlettelenségben szenvedek, de ennek ellenére megpróbáltam összehozni egy részt, mert elképesztően örülök :)) 3 új feliratkozó lett és 4 komment, emellett ugye egy díjat is kaptam. Szóval nagyon hálás vagyok nektek, és ezért próbálkoztam írni ^^ Ne haragudjatok, de ez a rész tényleg elég lapos lett és a többihez képest is szokatlanul rövid.  de mint már mondtam nuku ötlet :// És hajnali 1kor írtam, mert sajnos álmatlanságban szenvedek :DD ezért nem lett hosszú, mert sötétben nehezen találom meg  billentyűket xd Azért remélem tetszeni fog.. ja és a fejlécről is nyilatkozzatok légyszi :D köszönöm hozzá a segítséget és mindenféle okos tanításokat a  http://lanahelpindesign.blogspot.hu/ oldalnak :))  a mostanit én kreáltam.. vegyétek figyelembe hogy ez az első... kezdtem egyfejléc készítő és blogkritika író blogot. http://beckyblogdesign.blogspot.hu/ .. nézzetek be ide is :))  Nagyon örülnék, ha a következőre is össze tudnátok hozni 3-4 komit úgyhogy most itt húzom meg a határt, hátha meglesz :D
Most már tényleg abbahagyom a rizsát, jó olvasást :*

4 napja nem beszéltem Harry-vel. Folyamatosan hívogattam de mindig lenyomta.. egyszer írt egy ,,ne hívj." szövegű SMS-t. És ennyi volt. Azóta gondolkodtam hogy hogyan érhetném el, hogy megbocsásson.... De semmi ötlet. Már végleg feladtam a reményt. Tegnap voltam benn apánál a kórházban. Egyre rosszabbul van. .. Azt hiszem, hogy már semmi esély nincs rá, hogy megmentsem...

Éppen azon elmélkedtem hogy milyen szopás az élet, mikor csöngettek. Meglepődtem és az ajtóhoz csoszogtam.

Kinyitottam és meglepettségemben tátva maradt a szám. Louis állt az ajtóban egy csokor virággal. Minek nekem virág? És mit keres ez itt?
- Szia Hayley - köszönt félénken.
- öhm. szia. - válaszoltam és elég fura fejet vághattam mert kuncogni kezdett. - nem akarok bunkó lenni, de mit akarsz? - böktem ki végre.
- Harry miatt vagyok itt. - kezdte és közben beljebb sétált és kényelembe helyezte magát a kanapén. - Szóval. - folytatta és megköszörülte a torkát. - Nagyon ki van bukva. Nem tudja hogy ide jöttem... De attól fél, hogy te még mindig.. tudod. Szóval meg kéne nyugtatni, hogy már leszoktál. - magyarázta.
- természetes, hogy leszoktam - hazudtam szemrebbenés nélkül.
Megnyugodva fújta ki a levegőt és elmosolyodott.
- Ezt a csokrot meg neked hoztam. Harry nevében, vagy valami ilyesmi - nevetett és átnyújtotta.
-Köszi. asszem.. vagy valami ilyesmi - nevettem és elvettem a csokrot és az asztalra helyeztem.
-Tudod Harrynek nagyon fontos vagy.... Ilyen rövid idő alatt is nagyon megkedvelt... És csak félt. Nem akarja, hogy bajod essen... Ahogy én sem - magyarázta és a fülem mögé tűrte pár kósza hajtincsem Miről beszél ez? Nem akarja hogy bajom essen? Teljesen nem értem... Mivel nem reagáltam semmit, folytatta - Harry elmondta amit meséltél neki a múltadról... És elképesztően erős vagy, és csodállak érte...... Szükséged van egy ölelésre - kérdezte.
-Ami azt illeti, nem. Jól vagyok - válaszoltam, de a mondat közepén átölelt.
- Légy erős Hayley - suttogta drámaian, mint egy mexikói szappanoperában. Kínosan mosolyogva szenvedtem a karjaiban, míg végül elengedett és nagyot sóhajtva a vállamra tette a kezét.- Borzasztó hogy min mentél keresztül. Kitartás, már minden rendben van - drámaiskodott tovább.
- Ennyire azért nem nagy dolog - mondtam kicsit flegmán. - Kérsz valamit inni? - váltottam a lehető leggyorsabban témát.
- Köszi, nem. Megyek is, csak ennyit akartam. És ha szükséged van támaszra, tudod a számom.. -zárta a beszélgetést egy újabb nyálas csöpögéssel, majd intett és távozott.
Na ilyen fura beszélgetésem is régen volt.

A díjat köszönöm szépen Anitá-nak :)) nézzetek be az ő blogjába is ;) http://jasmineand1d.blogspot.hu

Teendők:

Írj 11 dolgot magadról!

Írj 11 kérdést!

Válaszolj 11 kérdésre!

Küldd tovább 11 embernek!

1. Directioner vagyok és életem végéig az leszek.

2. Imádom a teknősöket, van is belőle 3 

3.  énekes szeretnék lenni.. de van egy olyan érzésem hogy nem fog összejönni :D 

4. imádom az extrém dolgokat

5. kicsit fiús lettem, mert van egy bátyám... soha nem babáztam például (nem vagyok lezbi xDD )

6. capoeirázom. mivel senki nem tudja hogy miaz ezért mondom hogy egy barzil küzdősport. 

7. utálom hogy alacsony vagyok

8. oda vagyok a rostos narancsléért

9. szerintem az óriás amőbák úgy áriáznak hogy mélyen azt dúdolják hogy pom po pom pom po pom :DD (tudok róla hogy hülye vagyok)

10. hiper aktiv vagyok kicsit és megvan az a fajta különös képességem hogy megállás nélkü tudjak beszélni, nyelvbotlás nélkül:DD 

11. utálom a szábályokat és előszeretettel szegem meg őket. épeen ezért nem is teljesítem a többi dolgot... 

Tovább küldöm a díjat: 

http://lovewith1d.member.blogspot.hu

http://london1dandme.blogspot.hu

http://zarrylove.blogspot.hu

Hát ez nagyon nem 11... de az uncsi lenne szóval bocsi :DD